Kb.: 80 néző

Gólszerzők: Emu, Bence, Kika, Kicsi, Bence

Anélkül, hogy meg akarnám bántani az egyébként nagyon szimpatikus kőbányai játékosokat, meg kell mondanom, hogy idei leggyengébb ellenfeleink voltak, mégha a tabella mást is mutat. Elnézve a játékosaik többségét, elmondtható rúluk, hogy a focin kívűl egy másik sportágat magasabb színvonalon űznek, nevezetesen a Kőbányai Világosok emelgetését /lehet küldözgetni az e-maileket/. Nagyrészük benevezhetne a Bendő hasonmás versenyre, a kapusuk, pedig minden bizonnyal meg is nyerné azt... Ez persze semmit nem von le az FFC teljesítményéből, akik az elmúlt hetek nyögvenyelős játéka után végre úgy játszottak, ahogy az tőlük elvárható. Rengeteg nagyszerű támadásunk volt, de a helyzeteink szokás szerint kimaradtak, a félidő felénél viszont szerencsére Emu egy szép fejessel megszerezte a vezetést, nemsokkal később pedig Bence is /több forduló után/ betalált! Az első félidőben sajnos Lengyel, és Jáky is megsérült, egy összefejelés következtében /nagyon utálhatják egymást.../. Nagyon csúnya látványt nyújtottak, úgy meg főleg, hogy mindkettőjük arcából ömlött a vér, ezért egyik szurkolónk, Állat vitte őket kórházba /köszönjük!/. Innen is jobbulást kívánok, Zsoltinak, és Gergőnek! /A hírek szerint már a következő edzésen számíthat rájuk Tollner Mester/ A második játékrészben ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk, azaz helyzetek sokaságát alakítottuk ki, de az értékesítésben már nem volt sok örömünk. Elsősorban Emu jeleskedett a helyzetek elpuskázásában, ezért vezetőink lépéseket tettek /Buflák Sanyit szerződtették Emu személyes pszichiáterének/, hogy a jövőben már kevesebb gondja legyen azokkal a fránya helyzetekkel. A játékrész második felében már sokkal jobban ment a játék, előbb csapatunk legpletykásabb játékosa szerezte meg idei első gólját, aki ahelyett, hogy a szurkólókkal ünnepelt volna, inkább a habtestét mutogatta a fotósunknak. Majd a csereként beállt Kicsi szerezte a találkozó legszebb gólját: a szintén csere Tánczos remek beadását fejelte védhetetlenül a hálóba! Emunak is volt egy hasonlóan szép fejese, de az a kapufán csattant, ami talán még most is rezeg. A végeredményt Bence állította be, így idei legtöbb rúgott gólunkkal vonulhattak le a srácok a pályáról. Szóval ellenálhatatlanul játszottak a fiúk, helyzetek sokasága, rengeteget futottak, az ellenfélnek esélyt sem adtak a gólszerzésre- Muki például összesen háromszor ért labdába, ugyanis számoltuk. Ha már a számolásnál /és a számoknál/ tartunk, akkor meg kell említenem, hogy csapatunk korelnöke, nem a megszokott 88-as /és ez a szám Marci legnagyobb bánatára nem a születési évére, hanem egy szimpatikus osztrák festőre utal/ mezében lépett pályára, hanem a 7-esben, ami Deka szerint 79-el kevesebb, mint a 88. Még jó hogy nem ő csinálta a büfét... A találkozó után ismét a Szögletben pihentük ki a mérkőzés fáradalmait, ahol csapatunk egyik törzsszurkolója Jani bá ünnepelte születésnapját pezsgővel, és felesek tucatjaival. Innen is boldog születésnapot kívánok! A sok italozás után több játékosunk azt bizonyította be, hogy a táncparketten nagyobb karriert futnának be, mint a focipályán...

Képek

Jegyzőkönyv, nyilatkozatok >>>