Csapatunk példátlan menetelést hajtott végre idén, 2009-ben. A tavalyi Kőbánya Stars-FFC (1-1) óta nemhogy nem kaptunk ki, de egy árva pontot sem veszítettünk. A koronát a srácok fejére a mai napon egy vendégjátékos tette fel azzal, hogy az utolsó utáni pillanatban a saját kapujába juttatta a labdát (Tippmix??). Az idei idényzárót mintegy 400 néző tekintette meg, a pálya melletti lelátót szinte teljesen megtöltve.

Szép volt fiúk!

Alább Bendő összefoglalóját olvashatjuk (A Fradidrukker fórumából átemelve)

Advent első vasárnapja ellenére szép számmal gyűltünk össze ebédidőben. Kellemes idő, szépen feltöltött büfé, tabella közepe alatt tanyázó ellefél... minden adott volt a jó hangulathoz, mégis a megszokottnál szorosabb meccset és a vártnál nagyobb küzdelmet láthattunk.



A kezdőt látva több gólos győzelemben bizakodtunk, hiszen ilyen támadó felállásban nem is játszottunk még az idén. Mégis több, mint fél órát kellett várni a vezető gólunkra (Marci gólját érvénytelenítette a szőrös szívű spori). Emu okosan helyezett lövését furcsa mozdulattal akarta védeni az ellen kapusa... vesztére.



Még el sem fogytak az örömsörök máris egyenlített az ellen. Szabadrúgásból. A mély sáros talajon megcsúszó labda utat talált Viktor hasa vagy hóna alatt... Az amúgy sem édes Holstein kissé keserűbb lett. De legalább még volt. A második félidő ötödik percére ugyanis az úri közönség teljes mértékben elfogyasztotta a büfé választékát. Öt percre rá az ellen átvette a vezetést egy távoli lövéssel. Volt aki szerint kb. az Ecseriről rúgták. Szó szerint megfagyott a levegő. Nincs sör, az ellen vezet...Percről percre fokozódott a hangulat. Talán '48-ban lehett ilyen a hangulat, amikor bezárt a Pilvax és a pesti ifjak még fogyasztani kívántak volna... A reménytelenségből Tánczi lövése hozott vissza minket. Kb. úgy tekerte el a hosszúba a pöttyöst, mint Mari néne a csirke torkát. A kapusnak esélye nem volt.

Fél óra volt hátra, mentünk, brunsztoltunk a győzelemért. Közhelyt pufogtatva: a mérkőzés küzdő jellege dominált és nem a szép foci. Mindezt írjuk a mély talaj és a szorosan záró védelem melett kontrákra építő ellenfél számlájára.



Öt perccel a vége előtt Marcit darálták le a védők, jött is a tizi. Gól. Gondoltuk mi. A talaj nem. A támaszkodó láb megcsúszik, a középmagasan menő labdát a kapus hárítja. A mérgelődésünket a spori sípszava szakítja meg, aki közvetett szabit ítél. A labda gurul, Bence lő, a kapufa csattan akkorát, hogy a körúti koldus ijedtében eldobta a botját.



A kimaradt helyzet és tizi nem törte meg a csapatot. Küzdött tovább, amely meg is hozta a gyümölcsét. Igaz némi vendég segédlet is kellett hozzá. A hosszabbítás 3. percében Bence csúsztatta kapura a labdát, amit biztos, ami biztos alapon az egyik védő a kapuba segített.



Kissebb hangrobbanás, a szurkolók egymás nyakában, a rendezők a pályán, görögtűz, miegymás... sípszó, meccsvége... majd indul az ünneplés benn a pályán. Pezsgő pukkan, a magáról megfeledkező főrendező locsolja a csapatból akit csak ér. Hiába no, ő még nem tudja, hogy a sörhöz hasonlóan ezt is meg lehet inni.

Szeplőtlen, tökéletes ősz... megőrizte a csapat a veretlenségét. Volt okunk hát ünnepelni. Ahogy a képekből is látszik ott is kitettünk magunkért.

Szép volt fiúk! Csak így tovább, előre a 100%-os bajnokságért!!!

Képek a mérkőzésről

Képek az ünneplésről