Háromszázan gyűltünk össze a végső ütközetre. Szurkolóink zöld-fehér lufis koreoval köszöntötték a csapatot, majd kezdetét vette az ütközet. Sajnos a füves pályán kellett helytállnunk, ami nagyban nehezítette dolgunkat, nem volt lehetőség a pontos, gyors játékra, amit a műfüvön játszunk. Ellenfelünk is hatalmas elánnal vettette bele magát a küzdelemben, így igen kemény játék alakult ki. Látni lehetett, hogy nem lesz könnyű dolgunk, az afrikaiak próbálták kihasználni gyorsaságukat és fizikai fölényüket. Sajnos valamit félreérthettek, mert a keménységet összetévesztették az alattomos játékkal. Folyamatosan rugdosták játékosainkat, és provokálták szurkolóinkat. Helyzet nélkül, iszonyú szikrázó csatában értünk el a félidő végéig, amikor az egyik magáról megfeletkezett hazai megütötte játékosunkat, jött is a jogos piros lap.
Emberelőnyben kezdtük a második félidőt, és reménykedtünk benne, hogy gólra tudjuk váltani előnyünket. Az 57. percben aztán érkezett Gyurma és gyönyörűen fejelt a kapuba. Óriási ünneplés kezdődött a pályán és a lelátón is, éreztük, hogy tíz emberrel már nem tudnak fordítani az afrikaiak. Ahogy teltek a percek egyre jobban fáradtak a hazaiak, így egyre több helyzetet tudtunk kialakítani. Az utolsó öt percre beállt nagy visszatérőnk, Méhes Laci. Krisztián úgy küldte pályára, hogy csináld meg a cselt és lődd ki a hosszút. Még egy perce se volt a pályán, mikor egy bepasszolt labdát átvett, gyönyörű csellel becsapta, védőjét, és a hosszúba tekert. Újra robbant a lelátó, és felhangzott a "Bajnokcsapat, bajnokcsapat" rigmus is. A meccs végén, sajnos a hazaiak nem hagytak ünnepelni, civilben a pályára rohantak és lökdösni kezdték játékosainkat, pár vendég rendezőnek nagy nehézség árán sikerült megakadályozni, hogy 30-40 ugrásra kész Ferencvárosi elégtételt vegyen az egész meccsen, és meccs után történtekért. Köszönjük a higgadt, felelősségteljes magatartást.
Ne is foglalkozzunk velük, hiszen a bajnoki cím, és a feljutás garantálja, hogy jövőre nem kell játszanunk ezzel a csürhével.
Négy év alatt, négy bajnoki cím, azt hiszem ez példátlan a magyar labdarúgás történetében, köszönjük a szurkolóknak a sok szeretetet és bíztatást, nélkülük nem sikerült volna! Tempó FFC!
Deka írása:
"Álmodtam egy Világot magamnak, itt állok a kapui előtt ......"
Ezt a feliratot legutoljára egy molinón olvastam, ha jól emlékszem Prágában. Mára, úgy tűnik, valósággá vált, és akiknek ezt köszönhetem, köszönhetjük nem más, mint a Ferencvárosi Futball Club JÁTÉKOSAI! Játékosai, így csupa nagybetűkkel, mert ezek a srácok ismét történelmet írtak a honi futball nagykönyvébe.
Így, csupa nagybetűvel, mert ezek a srácok, minden nehézséget, és higgyétek el ennyi csapás még az egyiptomiakat sem sújtotta, legyűrve, Főnix madár módjára, hamvaiból éledve hétről-hétre bizonyították, mit jelent számukra a zöld és fehér színek kombinációja. És így, csupa nagybetűvel, mert ezek a srácok az utolsó, még talpon maradt, végvárainak egyike, ahol Fradistának, büszke Fradistának érezhetem magam. Köszönöm nektek!
Nem ismerem a jövő titkait, de így is megérte itt lennem! Végül, de nem utolsó sorban, nem tudok elmenni azon srácok mellett, akik az elmúlt 4 évben a Barátaimmá, Barátainkká váltak. A SZURKOLÓINK. Nektek külön köszönet!
És, hogy egy újabb klasszikust, Minarik Edét, a mosodást, idézve búcsúzzak:
AJÁNLOM AZ OLDALT
