” Az hogy a tavalyi ötödik helyezet Hegyvidékkel szemben döntetlent játszottunk, nem rossz eredmény –kezdte a vezetőedző. Természetesen nem vagyok teljesen megelégedve, hiszen győzelmet érdemeltünk volna, hiszen a két félidő összes helyzetét összeszámolva, egyértelműen jobbak voltunk, tekintve hogy kizárólag akcióból voltak helyzeteink.
Számomra nagy öröm látni a csapat fejlődését és a szervezettségnek, a tanulékonyságnak és az akaratnak köszönhetően folyamatosan tovább tudunk fejlődni. A tavalyi csapattal össze sem hasonlítható a teljesítményünk.
Nyilván nem lesz valakiből egyik napról a másikra NB1-es játékos, de mindenki tudja mi a dolga, hol a helye és azt, hogy mit kell tennie a csapatért.
Két gólt sikerült rúgnunk a mérkőzés folyamán. Én úgy számoltam, legalább 11 olyan szituációnk volt, amiből gólt lehetett volna rúgni, ha legalább a fele sikerrel zárult volna, már fölényesen tudtunk volna győzni.
Összességében azt mondhatom, rengeteget léptünk előre. Habár a jövő héten borzasztó nehéz mérkőzés vár ránk, hiszen egy nehéz ellenféllel csapunk össze, töretlenül haladunk tovább az eddig megkezdett úton.”